Horváth-Lugossy Gábor facebook bejegyzése nyomán:
STOP BENES!
„Az én nagyapámat deportálták gyerekként az elnöki dekrétumok alapján csehországi kényszermunkára és az én nagymamám családját lakoltatták ki Magyarországra. Nekem pedig fél év cella jár, ha azt mondom, hogy ez nem volt igazságos.”
Mondta Gubík László a felvidéki Magyar Szövetség elnöke a napokban. De mindez csak a jéghegy csúcsa.
Az 1993-ban létrejött Szlovákia eddig sem tétlenkedett ha a történelmi Észak-Magyarország Trianonban elszakított területek „etnikai viszonyainak végleges” megváltoztatásáról volt szó. Néhány emlékeztető a közelmúltból: nyelvtörvény… himnusztörvény… iskolák bezárására tett kísérletek… állampolgárságtól való megfosztások… magyarverések, Malina Hedvig elűzetése… és így tovább.
Most azonban új szintet lépett a szlovák kormány: kriminalizálás, büntetőjogi következményekkel való fenyegetés, hat hónap szabadságvesztés, annak, aki a Benes dekrétumokat, azaz a második világháború utáni jogfosztások, deportálások, magyar és német vagyonok, ingatlanok, földtulajdonok jogtalan elvételét – azok igazságtalanságát – egyáltalán szóba meri hozni.
Az egy dolog, hogy mindez egy újabb minősíthetetlen, megalázó, elfogadhatatlan lépés, de vajon a magyarság lélekszámának visszaszorítása, illetve végérvényes asszimilálása mellett miért is történik még mindez?
Ma Szlovákiában több százmillió euró (több ezer milliárd forint) értékben koboznak el földeket és játszanak át haverok kezére azok örököseitől, akiktől ezt véletlenül nem tették meg a II. világháború után. Ha valaki azt hinné, hogy itt csak magyarokról van szó, téved. A károsultak között találni németet, osztrákot és persze szlovákot is.
Amikor a magyar párt azt mondja, STOP Benes, akkor ennek megállításáról beszélnek. És ezért a most decemberben megszavazott törvény életbelépése után 2026-tól 6 hónapnyi szabadságvesztés járhat.
(Valahogy így foglalhatók össze az elmúlt napok történései.)
Tegnap Dunaszerdahelyen az ártatlanság menete a fent elfogadott törvény ellen tiltakozott csendesen, tisztán. Ezen az eseményen vettem részt, és fejeztem ki köszönetemet, elismerésemet Elnök úrnak a – történelmi időket idéző – kiállásáért.
Ha úgy teszik, lehet ez egy (előrehozott) történelmi poszt, mert vagy most még vagy minél többen meghallják Gubík László szavát (elsősorban a felvidéki magyarok és velük együtt mi mindannyian), vagy néhány évtized múlva jó eséllyel többet nem hallunk már magyar szót a Tátra-Fátra felől.
Szombat este Elnök úr a cseklészi magyarok halált megvető, rendíthetetlen hazafiságának emlékeztetésével kezdte beszédét. Jól tette! Kívánom, hogy a felvidéki magyarság mostani politikai küzdelmeiben – legalább lélekben – mindannyian legyünk cseklésziek!
Hajrá Felvidék! Hajrá Elnök úr!
